De mellette meg kell említenünk, hogy az összetevők önmagukban is megtalálhatók minden kóstoló programjában. Ilyen például a Kékfrankos, a Cabernet, az Oportó, vagy a Medoc. A fehérborok kedvelői sem maradnak nedű nélkül. Nekik ajánljuk a Leánykát, a Muskotályt, a Rizlinget. Hírnevüket öregbíti, hogy már több alkalommal az Egri Borvidékről került ki az év borásza. A borok mellett a különböző párlatok is említést érdemelnek, mint a barack-, szilva- és szőlőpálinkák. Eme nagyszerű italoknak többféle elkészítési módja is ismert és bevezetett, így az ide látogató turista maradandó kulináris élvezetekben gazdagodva térhet haza. A magyar bor története egészen a Honfoglalás előtti időkre vezethető vissza. őseink ugyanis már a Kárpát-medencébe történő vándorlás során megismerkedtek a bor erjesztésének csodájával. A szó maga török eredetű, jelentése szürkés-fehér, innen ered maga a folyamat is. Abban az időben ezt a területet teljes egészében szőlőtáblák borították. A magyar királyok nagy becsben tartották e kincset. A török hódoltság idején kicsit visszaesett e tevékenység, de kivonulásuk után ismét visszaállt a rend. A XVII. században a tokaji aszú megjelenése felkeltette Európa érdeklődését, a XX. század fordulóján pedig már neves szakemberek öregbítették a magyar bor hírnevét.

Mindezen áldásos tevékenység az ország idegenforgalmára is jótékony hatással van. A Mátra és a Bükk vidékének egyik érdekessége a klímájában rejlik. A vulkanikus talaj, a napsütéses órák magas száma, az egyenletes csapadékeloszlás, a 160-200 méter tengerszint feletti magasság mind hozzájárulnak a kiváló minőség eléréséhez. 1886-ban szörnyű filoxérajárvány söpört végig az országon, mely jelentősen visszavetette a termelést.

A vidéken több 100 méter vastagságban megtalálható riolittufa minden egri pince építőanyaga. A gazdák által alkalmazott erjesztési eljárások teszik lehetővé, hogy nincs két egyforma bor a vidéken. Ezek közül kiemelkedik a Franciaországból származó Barricque- technológia. Érdekessége, hogy a 225 literes hordó annyira nyers, hogy a fa csersavainak 60 %-a beleázik a borba. E hordókat azonban csupán kétszer-háromszor ajánlott ily módon használni, mert ezek után már csak "hagyományos" hordóként funkcionálhatnak...

Egert méltán nevezik a szőlő és a bor városának, hiszen itt nagyon sokan foglalkoznak vele, és a város panorámáját nézve körös-körül szőlőskertek vesznek körbe minket.
Tájegységünk legkiemelkedőbb különlegessége az Egri Bikavér. A mélyvörös, testes nedű általában négy fajtából tevődik össze.Hosszú évek alatt kialakult recept alapján készül,

igaz az utóbbi időkben ezen változtattak egy kicsit: az eddigi alap, a Kékfrankos helyét a Cabernet foglalta el. Ez utóbbi nem annyira erős, viszont legalább annyira karakteres fajta, mint elődje, annál azonban jóval bársonyosabb. A szakma és a borbarátok nagy örömére született meg az Évezred Bikavére. 1999-ben hirdették meg a lakosság körében, hogy 1997-es évjáratú borokból, persze a bikavér összetevőiből, mindenki hozzátehet bizonyos mennyiséget. A minőséget többlépcsős, igen szigorú zsűri bírálta el. Ennek alapján hosszú érlelés után 2000 augusztusában, Magyarország milleneumi évében palackozták a fajtagyűjteményt. Összesen 12.500 palack készült belőle, melyek igazi ritkaságnak számítanak az árveréseken. Egyéb vörös fajták is nagy népszerűségnek örvendenek. A Kékfrankos élénk színű, gyümölcsös illatú bor, melynek teltsége az előbbi tulajdonságok ismeretében igen meglepő. A már említett Cabernet Franciaországból származik. A Sauvignon mélyrubin színű, hosszú ízhatású, igen száraz vörösbor. Barriqueban érlelt fajtája emlékeztet a kókusz és a csokoládé aromájára. A Caberbet Franc nem sokban különbözik testvérétől, gyümölcsös zamata valamivel erőteljesebb.

A fehér fajtákat sem szabad szem elől téveszteni. Közülük is a legnemesebb szintén egy francia, a Chardonay. A friss, üde és reduktív jellemzők mellett a barrique erjesztés jelent újabb lehetőségeket. Jóval nagyobb hagyományokra tekint vissza az Egri Leányka szőlővirágra emlékeztető illattal, üde zamattal a tüzes borok családjába tartozik. Száraz, félszáraz és félédes borként is forgalmazzák.

A Muskotály a friss muskotályszőlő zamatát és illatát hordozó félédes fehérbor, melyet újabban szárazborként is forgalmaznak, de ezen formájában nem képes előbb említett tulajdonságait teljes mértékben megmutatni. A szőlőművelés megannyi lehetősége közül nálunk a kordonos az elterjedt. Ez meghatározó képet ad a szőlőtábláknak. Az év folyamán rengeteg munkafolyamatot kell elvégezni, hogy a szüret eredményes legyen. Minden a metszéssel kezdődik a tél végén. Ez a fázis a legfontosabb, hiszen itt mutatkozik meg a szakértelem foka. A meghagyott vesszőket koratavasszal ajánlatos lekötni, de mindenképpen a rügyek megjelenése előtt. E munka lényege az óvatosság: vannak olyan szőlőfajták, melyek jól tűrik a hajlítást, de többségük igen merev, ezért csak lassan lehet haladni vele. A támrendszer munkái után a növényvédelem következik. A már termetes vesszőket tisztogatni, ritkítani kell, hogy elegendő napfényhez jussanak a fürtök, de a jégeső ne tegye tönkre őket. Ha az idő is kegyes és minden munkafázis a megfelelő időben megtörtént, ősszel bőséges termést szüretelhetünk.

Ha már leszüreteltük a termést, még sok-sok munka vár ránk, hogy saját borunkat megkóstolhassuk. A szüret után azonnal le kell darálni a szőlőt, össze kell zúzni a szemeket. Éjszaka a lé érik a héjon. Fehér esetén általában kettő, vörösnél nyolc-tíz nap múlva le kell préselnünk, hogy friss mustot kapjunk. A friss mustot fahordóban vagy kóracél tartályban erjesztjük. A tél közepén át kell fejteni a nedűt, melyet akár többször is ismételhető. Ha mindent jól csináltunk, a következő tavaszra már friss bort kapunk. Ez azonban az évek multával érik egyre jobban össze, így lesz a bor egyre zamatosabb, ízletesebb.

Fontos megemlítenünk, hogy a borok egyedi sajárosságait az említett munkafázisok eltérő rendű alkalmazása és az évjáratbeli különbségek is erősítik.