A következőkben a kertünket ékesítő tóról írunk néhány sort. Vendégházunk egyik ékessége a kicsi, élő vízfelület. Sokan kíváncsiak rá, ehhez most megmutatjuk, mi miként alakítottuk ki saját tavunkat. Segítséget csak elméleti síkon kaptunk, illetve az első építésnél, a többi rész saját kezünk munkáját dícséri. Nem kevés nehézség árán jutottunk el a mai állapotig, de minden akadály ellenére örömünket leljük benne.
Az első
Kertünk halastavának kialakítása több körülménynek köszönhető. Legfontosabb oka, hogy helyén hajdanán 3 tuja állt, melyek elpusztultak, így jött a tó ötlete. Egy nagyjából 700 litres tavat hoztunk létre mely méltő dísze lett kertünknek.
Az építés során a fóliás kialakítás mellett döntöttünk. Munkafázisait tekintve a meder kiásása 80 talicska fold kitermelésével kezdődött.
A kert közepén található meggyfa gyökereinek nem kívánatos darabjait szakszerűen kellett kivágni belőle. A 80 cm fagyhatár alá ásott medret homokkal béleltük, ezután következett a geotextília, mely arra hivatott, hogy alulról védje a fóliát a gyökerektől, hegyes-szúros részektől. A vízzáró fólia méretre alakítható, speciális technikával toldható a kívánt forma elérése érdekében.
A partot szomolyai vörös vaskőből építette két ismerősünk, akiknek munkáit szerte a városban megtalálhatjuk. A kő vas tartalma jó táptalaja a vizi növényeknek, a vízesés csirkevályúk megfelelő felhalmozásával született.
A kész meder kapcsán elkövettük a nagy hibát: szárazon, víz nélkül csupán 10 percre magára hagytuk, mely idő alatt macskánk meglátogatta, és ezáltal a későbbi vízszint állandó 10 centis apadása is magyarázatot nyert.
A technika két pumpából és két világíttestből áll. A vízeseést egy óránként 1500 litert átforgató Pontec szivattyú biztosítja. A szökőkút egy 570 literes T.I.P. egységen keresztül üzemel, mely egy közös trafón keresztül kap áramot a 2 felszínen úszó lámpatesttel. A parton solar lámpák adnak kék fényt, a tó mögé cserjék települtek, hogy később a kerítésre futva adjanak egységes hátteret.
Növények terén először csak partmenti sások voltak tervben, a tó mélyén egy tavi rózsa kapott helyet. Ezeket később egészítettünk ki más fajtákkal. Az aranyhalakat ismerőstől kaptuk. Sajnos az első szezonban a tó ökológiája miatt gyorsan és nagy számban kellett pótolni őket. A telet kicsit nehezen viselték, tavaszra már látszott, melyek lesznek közülük szívósak. A következő nyárra már petéztek is, így adták tudtunkra, hogy végtére is jól érzik magukat.
A második
A korábban említett “macskás baleset” kapcsán úgy döntöttünk, új fóliával béleljük ki tavunkat. Az építés során újabb 80 talicska földet termeltünk ki, most már terveztük a telepítendő növények, és a szívattyűk helyét is. A mederbe visszakerült a régi geotextil és a folia is, ezekre még egy réteg textilt és fóliát húztunk. A macskát a munka idejére gondosan elzártuk…
A macska sokszor látogatja a tavat, iszik belőle, néha vadászik. Ennek és legelső akciójának nyomán meder sekélyebb részeit is kővel borítottuk a biztonság érdekében.
A korábbi vízesést egy másik elrendezés váltotta fel, a hátsó oldalon egybefüggő, méretezett, és precízen elhyezett vályúból zúdul alá a víz. Kiszolgálását az 1500-as szivattyúra bíztuk, középe megmaradt a szökőkút és a két fényforrás. Kiegészítés képpen a rendszer vezérlő kapcsolótáblát kapott, amely a későbbiek folyamán tovább bővíthető.
A növények liliommal, játszintokkal bővültek. Elhelyetési alternatívaként a meredek részekre kókuszrost erszények kerültek, melyekbe szintén lehet növényt ültetni. A halak száma egyre csak gyarapodik, most már figyelni kell erre is, hiszen nem mindegy, hogy mekkora tóban mennyi hal él. Átalgosan a most már 900-1000 literes térfogatban 10-12 hal érzi jól magát. Problémánkat két önkényesen betelepült vizibéka oldotta meg, akik ügyelnek a rendre e téren is. Sajnálatos módon ők nem bírják a téli fagyot, és egy szezon után el is puszultak.
A harmadik
A kerti tó 6 éves működése során harmadjára is korrekción esett át. A változtatásokat általában a téli fagyok elvonulása után ütemezzük a szezon kezdete előtt. A harmadik fázisban bővül a technika, a növényzet, a halak, és a műtárgyak köre is.
A halállomány két koi ponty érkezésével alakult át, melyek a család egyik tagjának ajándékát képezik. Róluk tudni kell, hogy bajuszuk révén állandóan túrják és kavarják a fenéket, ezzel a vizet is bekoszolják. Falánkabbak társaiknál, és az idők folyamán erre társaikat is rászoktatták.
A növények a part mentén cserélődtek, a tó tetején található vályú állóvizébe sások kerültek, a tó mögé, az újonnan épült kerítés rései közé borostyánt és futócserjét telepítettünk.
A műtárgyak köre egy vízköpő békával bővült. Ennek érdekessége, hogy egyik modelezző ismerősünk által nyerte el jelenlegi színvilágát, hiszen azt eredetileg matt szürke színben lehet csak kapni. Táplálásáról az 1500 literes szivattyú mellékága gondoskodik. A főág átvette a korábbi 570 literes szerkezet szerepét, 4 cserélhető fejével változatos szökőkút formák megjelenítése vált lehetővé. A tó tetején üzemelő zuhatag előbb egy apró lyukakkal tűzdelt rézcsőből, majd pedig egyszerűen a növények közt megbújó nyomócsőből ad zuhatagot. A rézcső rövid élete annak gyors elkoszolódására vezethető vissza. Ezen hátsó rendszer táplálását egy 2100 liter/óra kapcitású, újonnan telepített Pontec szivattyú biztosítja.
A régi világító elemek sajnos tönkre mentek, így újakon törtük fejünket. Választásunk egy 3 elemű, víz alatti halogén spot szettre esett, melynek fényforrásai különböző részleteket képesek megvilágítani. Hamar bebizonyosodott, hogy nekünk hiányzik a régi látvány, ezért a korábbi két úszólámpát két új váltotta fel, így összesen 5 izzó úsztatja fényárban a tavat.
Nagyon fontos megemlíteni egy új tisztító berendezést is, melyhez nagy reményeket fűztünk. Működésének első 2 hónapja alatt úgy tűnt, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de egyszeri takarítása után már jól üzemel. A tóba épített 60 literes hordó alul szívja be a vizet, melyet lávatőzegen és moszatszűrőn át pumpál a végső szivacsszűrőbe, s így engedi a vizet vissza a tóba. A meghajtást egy 2000 liter/óra kapacitású Oase szivattyú látja el.
